Megrontja az ízületet a lábon és fáj


Oszlopokon meredett a magasba a Nap palotája, fényes arannyal volt ragyogó s láng-látszatu bronzzal, tündöklő elefántcsont fedte oromzata csúcsát, főkapu-szárnyairól az ezüst ragyogása sugárzott. Szép anyagon szebb művészet: mert Mulciber abba véste a föld köribe karoló tükrösterü tengert, föld kerekét, s az eget, mely a föld fölibé födelet von.

Miért fájnak a lábujjaim, és egy párnám van rajtuk

Kék isten-raj a hab közepett, Triton, a süvöltő; változatos Proteus; Aegaeon, karja lehajlik nagy busa bálnáknak hegyorom-hátára a habba; Doris s lányai is, néhány ahogy úszik a vízben, néhány meg zöldszálu haját szárítva a szirten, s van, ki halon lovagol; s orcájuk sem nem egyenlő, sem nagyon eltérő: éppen nővérien illő.

Földön férfiakat, vadat, erdőt, városokat látsz, közbe folyót, nimfát, s a mezők más isteni népét. Lángsugarú magas ég képmása feszítve fölébük, hat jel az ajtónak jobb szárnyán, s hat jel a balján. Hogy Clymene fia már ideért meredek hegyi úton, és vitatott nemzőjének termébe belépett, tartanak apja elé vágyódó léptei tüstént, mégis: messze megáll; közel el nem tűri a tűzfényt.

megrontja az ízületet a lábon és fáj sarokfájás kiterjed a sarokra

Ült Phoebus közepütt, bíbor köpenyébe körítve, tiszta smaragdokkal sugaras tündökletü trónján. Jobbja s a balja felől Nap, Hó, Év, Századok álltak, s távol egyenlőn egymástól, állt mindegyik Évszak; köztük az ifjú Tavasz, viruló szirmos koszorúval, s állt a mezítlen Nyár, koszorúval szőke kalászból, köztük az Ősz - taposott szőlőtől foltos a teste - és a jeges Tél is, hó-fürttel borzasan, ott állt. Ekkor az ifjut a Nap - míg ámul az új alakoknak láttán - mindeneket látó, meglátja középről, s "Mondd meg, mért jöttél," szól hozzá, "mért keresed föl váramat, én sarjam, Phaethon, kit nem tagadok meg?

Ha e név illethet téged a számról, és Clymenének nem megrontja az ízületet a lábon és fáj képzelet adta, zálogot adj, nemzőm, melyről, hogy tőled eredtem, elhiggyék, s vele lelkemből te taszítsd ki a kételyt. S hogy sose kételkedj, kérj bármit, bármit is óhajtsz, én megadom. Tanum erre az istenek esküvevője légyen, a lenti megrontja az ízületet a lábon és fáj, mit még szemeim sose láttak. Bánta az eskütevést, megrázta fejét, a sugárzót háromszor-négyszer, s szól apja: "Nagyon hebehurgyán adtam a szóm teneked.

Jaj, bárcsak visszavehetném! Megvallom, fiam: ezt megvonnám tőled, ez egyet. Bár lebeszélni lehet: veszedelmes a vágyakozásod. Nagy, mit akarsz, Phaethon! Nem tudhat az íly feladattal megbirkózni erőd, nem tudhat gyermeki éved. Hisz te halandó vagy; s mire vágyol, az elnemenyésző. Többet akarsz annál, mi kijuthat az égbelieknek, gyermeki vak vágyban. Bízzék ám bárki magában: mégsem tudhat e tűzhordó kocsin állni szilárdan más, mint én.

A teres nagy Olympus fő vezetője, ő, aki rémületes jobbjával vad tüzeket vet, még ő sem teszi meg! S Jupiternél van, mi erősebb? Kezdet-utam meredek, reggel még friss paripáim nagynehezen járják; közepütt iszonyú a magasság, honnan a tengerözönt s a mezőt megesik, hogy iszonnyal szemlélem magam is, riadottan reszket a szívem; vég-szakaszom zuhanó, ott jól kell fognom a gyeplőt; még Tethys maga is, ki alant vár rám a habokkal, félni szokott, fővel lefelé hogy a mélybe ne hulljak.

Add hozzá, hogy az ég fordul száguldva szünetlen, s csillagokat hordoz csavaros gyors forgatagával. Szembefeszülve futok, megrontja az ízületet a lábon és fáj a heves nagy erő, ami máson győz, rajtam soha; surran a föld, vele szembeszökellek.

Jó, a kocsit vezeted: s ha a forgó Sarkokat éred, tengelye, úgy véled, sose rándul félre tevéled? Vagy tán városait leled ott föl az égbelieknek, lágy ligetet s kincses szentélyt, ezt várja a lelked?

Tudd meg, az út vészek közt visz s vad szörnyetegek közt.

gyógyszerek a bokaízület ízületi gyulladásának kezelésére

Bárha utad tartod s nem térsz is téves irányba, szállnod a szembenső Bika szörnyű szarvai közt kell, s haemoni Íven is át, s vad Oroszlán dühtele torkán, Scorpio ollóján, mely nagy tért fog fenyegetve, végül a Rákén is, mely másképp s másfele görbül. S azt sose véld, hogy a vad lovakat, lobogó tüzeikkel, mely kebelükben gyúl, s mit a szájuk fú ki s az orruk, könnyü vezetned: alig szenvednek el engem; a fékből, vad lelkük ha kigyúl, nyakuk is szabadulni igyekszik.

Ízületi gyulladás esetén ezek a hatóanyagok segíthetnek!

Hát, hogy ajándékom megölőd ne legyen, fiam, intlek: óvd magadat, s míg még teheted, vond vissza a kérést. Hisz te jelet kívánsz, mely, vérem vagy, bizonyítsa, biztos zálogodul: vedd zálogul, ím, remegésem; lásd: apa-félelmem, hogy apád vagyok, így bizonyítja. Nézd arcom; s ha talán - bárcsak!

  • Gyógyszerek magas vérnyomás kezelésére oszteokondrozisban
  • Első rész Franciaország novemberében Budapesten nagyobb társaságba voltam hivatalos.
  • PUBLIUS OVIDIUS NASO: ÁTVÁLTOZÁSOK

Végül: dús a világ, nézz szét, s ami benne kerülhet ég, föld s tengerözön sok kedves kincse közül, kérd mit csak akarsz: meg nem tagadom, mind elnyered, elhidd. Egy ez, amit, kérlek, sose kérj: hívd ezt lakolásnak és sose tisztségnek; Phaethon, kárt kérsz jutalomként.

Mért fonod át a nyakam hízelgőn, jaj, te tudatlan? Kétleni kár, megadom Styx habját hívta az eskümbármit is óhajtasz; de okos légy, kérj okosabbat. Késlekedett, mígcsak lehetett nemzője, de végül vitte a Vulcanustól nyert magasívü szekérhez.

Az ábrándozás valóban megrontja az életet

Rúdja arany volt, tengelye is, kerekének a talpa szinte arany; sugaraztak ezüstből körben a küllők; járma fölött chrysolit díszlett s más széptüzü ékkő. Phoebus tiszta tüzét kettőzőn visszaragyogták, Nagyratörő Phaethon ámult, szemlélte e művet, s íme a friss-éber Hajnal feltárta a fénylő Napkeleten bíbor kapuját, megrontja az ízületet a lábon és fáj kinyitotta a rózsás csarnokokat.

Feltérképezzük az okokat és eláruljuk, mit tehet a pihenést ellehetetlenítő betegségek megelőzésére, hogy nyugodtan élvezhesse a nyári vakációt.

Fut a sok csillag, mind közt raj-utolsó Lucifer, ő indul legutolszor el, őrhelye-hagyva. Titan, látva, hogy ez letünik, s hogy körben az égbolt megpirosul, s hogy a hold két szarva is elhalaványul, rendeli már a serény Horákat a lóbefogásra.

Az eljárás időtartama 25 perccel lefekvés előtt. Ki a kapcsolatot Ha a lábad fáj, az ujjai alatt lévő párnákhoz forduljon orvoshoz.

Sebten az istennők ama tűzlehü s ambrosiával jól belakott lovakat, mint kell, hozzák a hatalmas jászlak elől, csengő zabolát igazítva reájuk. Szent írral keni most fia arcát apja, azért, hogy fennlobogó lángok rohamát jól tűrje az égen, fürtje fölé sugarak seregét süti, bánatot érző sóhaja aggódó kebeléből szállva ki, szólal: "Hogyha lehet, legalább hallgass e szavára apádnak: légy fukar ösztönző, fiam, és fékezni figyelmes: szállnak amúgyis ezek; munkád: mérsékleni röptük.

Orvos válaszol

Át az öt ég-íven ne kivánj egyenest tovaszállni: rézsutosan vág át, széles kanyarával egy ösvény három övön, s ez elég, kikerülve a sarkot, a délit éppúgy, mint, mely az északi sarkhoz kötve, a Medvét.

Arra haladj; a keréknyomokat nézd, szembetünőek. És, hogy a hőt egyként kaphassa a föld meg az égbolt, túlmélyen sose szállj, de a lég tetejébe se hajtsál. Hogyha magasba hatolsz, lakait felgyújtod a mennynek, hogyha alant, a mezőt: legjobb középütt tovamenned. Jobbra, a megtekerült Kígyó közelébe ne tévedj, balra, az ellapuló Oltárt kereked ne keresse: járj középütt köztük.

Rábízom a többit a sorsra, jobb legyen az hozzád, óhajtom, mint te magadhoz. Míg szólok, látom, hogy a harmatos Éj odaért már céljához nyugaton; már megrontja az ízületet a lábon és fáj tiltva a késés: hívnak: a Hajnal már a homályt tovahajtva sugárzik. Rajta, ragadj gyeplőt, de ha kebled hajlik a jóra, élj a tanácsommal, ne kivánj kiröpülni kocsimmal, míg teheted s a szilárd talajon még biztosan állasz, míg nem az oly botorul kívánt tengelyre nehezkedsz.

Nézd biztonságban, vigyek én a világra világot. Közben a szárnyas Nap-paripák, Pyrois meg Eous, Aethon s véle Phlegon lángfúvó nagy nyeritéssel tölt be leget, s megrontja az ízületet a lábon és fáj sorompót már veri-csapja patájuk. Mit Tethys miután tova-tolt, unokája jövőjét nem tudván, s a nagy égi mező tág síkja kitárult, szöknek elő sebesen, suhanó lábukkal a légben felmeredő ködöket hasogatják, lebben a szárnyuk, s könnyeden elhagyják a szelet, mely napkeleten kélt.

megrontja az ízületet a lábon és fáj

Ám a teher könnyű, nem tudnak a Nap paripái ráismerni, szokott súllyal nem nyomja a jármot; mint ha a görbe hajó terhetlen siklik az áron, ing és kóvályog, túlkönnyű, hányja a hullám: úgy a szekér a szokott súly nélkül szökdel erősen, s mint az üres kocsi, oly a fájdalom oka az ízületekben és a lábakban hányódik a légbe.

Járt ösvényéről, mikor ezt érezte, a négy ló tüstént félrecsapott, rendet nem tartva rohangált. Ő maga fél, nem tudja, hová rándítsa a kantárt, sem, hogy az út hol van, de ha tudja, se bírna azokkal. Nap sugarán a Trionok most gyötrődtek először s hasztalanul vágyódtak a tiltott vízbe merülni, és ugyanígy a jeges földsark közelében a Kígyó, mely fagytól mereven, soha senkit meg nem ijesztett, fölmelegült, s az erős hőség dühödésre tüzelte.

Rólad is azt mondják, menekültél, lomha Bootes, félve, pedig szaladásodban szekered nehezített.

megrontja az ízületet a lábon és fáj

És a szerencsétlen Phaethon, hogy a légi magasból mélyek mélységes mélyébe, a földre lenézett, elsápadt, s remegett tüstént féltében a térde, és az erős fényben sürü árnyék szállt a szemére. Apja lovához bár sose is nyúlt volna, kivánja; bánja, hogy immár tudja nemét, s kérése sikert ért; volna Merops fia csak! Hányódik, mint a fenyőszál, melyet az északi szél hurcol, s kormányosa kormányt enged el, és rábíz fogadalmas imákra, s az égre.

Mit tegyen? Immár háta mögött jórésze az égnek, s több van előtte; a lelkében megméri a kettőt, és olykor, hova sorsa nem engedi jutnia, nézi napnyugatot, majd háta mögé néz újra, keletre, bámul csak gyámoltalanul; megereszteni gyeplőt és meghúzni se tud; s a lovak neve sincs az eszében. Látja a tarka egen széthintett sok csoda-dolgot, látja az állatképeket is, riadozva, az égen.

A fájdalom okai

Egy helyen ollóját kanyarítja a Scorpio, kettős ívével, s farkát görbítve kinyújtja a lábát, és két csillagkép térségén terped a teste. Ezt a fiú amikor meglátja, hogy éjszinü mérget izzad s úgy fenyeget fúlánkkal vad sebet ütni, már a hideg veritek lepi, gyeplőt enged aléltan. Érzik a fürge lovak hátukra omolni a szíjat, félrerohannak hát, vezető nincs, fék sem, a légnek szűz tájékain át, hova vágyuk hajtja, szaladnak, nincs törvény, se szabály, már álló-csillagokig száll mindegyikük, s a kocsit vonszolja az úttalan úton.

S hol magasan szállnak, hol meg meredélyre rohannak fővel alá, s közelebb száguldanak ekkor a földhöz; látja fivérének paripáit futni alantabb mint az övéit, a Hold, s bámul, füstölnek a felhők; majd meg a legmagasabb fennsíkok lángbaborulnak, megrepedezget a föld, megszikkad nedvei vesztén; rétek sárgulnak, s a fatörzsek s lombjaik égnek, száraz a búzavetés, kenőcs a vállízület törése után táplálja magával.

S ezt siratom? Falaikkal a városok égnek, terjed a tűz és vész, ország vész, népe is elvész, hamvad, enyész. Erdők égnek, felgyúlnak a bércek, lángol Athos, s a megrontja az ízületet a lábon és fáj Taurus, Tmolusszal az Oete, lángol a már szikkadt, addig forrásteli Ide, szűz Helicon, s Haemus, mely még oeagrosi nem volt, s lángol az égi tüzektől most két tűzzel az Aetna, kétfejü Parnassus, s az Eryx, meg a Cynthus, az Othrys, s hótakaróját már vesztő Rhodope, s a Mimas is, Dindyma és Mycale meg a szentelt bérc, a Cithaeron.

Már Scythiát sem védi a fagy; s ott Caucasus ég már, Ossa amott, s Pindus, meg a föntebb-csúcsu Olympus, égbedöfő Alpok, meg a felleges Appenninus.

Körbetekint Phaethon, és látja: megrontja az ízületet a lábon és fáj ég meg a föld ég, ég a világ, nagy a láng, nagy a hő, nem tudja kiállni; mintha kemencéből tódulna a lég ki, mit ekkor szája beszí, s hogy már a szekér izzó-tüzes, érzi; s már a hamut s a kiszórt szikrákat tűrni ezen túl nem képes, hevülő körülötte a füst, sűrű felhő; merre halad, hol van, nem tudja a mély szurok-éjben, míg a sebesröptű paripák kényükre ragadják.

Akkor esett, mondják, hogy a test peremére kicsalt vér aithiopok népét feketévé tette szinében, akkor lett Libye, nedvétől fosztva, egészen puszta; tavat, forrást ezidőtt gyászoltak a nimfák, szétszórván hajukat: Megrontja az ízületet a lábon és fáj nem leli Dircét, Argos Amymonét, Ephyre Pirenei forrást.

Pokolbéli víg napjaim

S még tágaspartú folyamoknak sem maradott meg biztonsága: de gőzölgött Tanais folyamárja, és Megrontja az ízületet a lábon és fáj, a vén, meg a teuthranföldi Caicus, gyorsvizü Ismenos, s Erymanthos, a Phegia-béli, Xanthus, a másodszor lobogó, meg a szőke Lycormas, s Maeandrus, mely habjaival mulatoz kanyarogva, mygdonföldi Melas, meg a Taenarus Eurotasa.

Alpheos vize forr, Sperchios partjai égnek, és az arany, mit hord a Tagus, folyik-ömlik a tűztől, s maeon part peremét akik egykor dallal övezték, szárnyas vízilakók Caystros közepén tüzön égnek. Nílus megriadott s a világ végére iramlott, elrejtette fejét, s rejtett az máig is: akkor torkolatát por lepte be, hét völgy, víztelen állott. Egy a csapás, Strymont mi kiszikkaszt s ismari Hebrust és a nyugat vizeit, Rhenust, Rhodanust a Padusszal, és Tiberist, melynek megigérve a föld birodalma.