Krónikus kötőszöveti betegségek
A tünetegyüttes mostohagyerek a reumatológiában is, sokszor vélik banálisnak, pedig a betegnek sok szenvedést okoznak a különböző testtájakon megjelenő, visszatérő ízületi, illetve vázizomrendszeri és sokszor zsigeri problémák, melyeket tisztázatlan eredetűnek tartott krónikus, kiterjedt fájdalom kísérhet.
A hipermobiltás-szindróma legnagyobbrészt ízületi problémákat okoz: ficam, rándulás, ízületi gyulladás, artrózis jelentkezik, károsodik az ízületek proprioceptív érzékelése.
Gyakoriak még a szalagsérülések, az entezopátiás túlterheléses sérülések inak tapadásánála lúdtalp és a mechanikai eredetű derékfájdalom.
A hipermobilitás kötőszöveti betegség is, a kötőszövet pedig testszerte megtalálható. Gondot jelenthet a támasztó struktúrák gyengesége, például a medencefenék, a hasfal vagy a vénák tekintetében végbél előesése, sérv, visszértágulat.
Ezek alapján nem csoda, hogy az emberek napi szóhasználatukban reuma alatt minden olyan bajt értenek, amelyek csontokat ízületeket, izmokat, vagyis a gerincet és a végtagokat érintik. Könnyen belátható azonban, hogy a reumatológia többszáz kórképpel foglalkozik, ezért területe igen szerteágazó. A kapcsolódó dokumentumok és a további információk között részletes tájékoztatást adunk a betegségcsoportról. Etiológia: Világszerte az emberek százmilliói szenvednek mozgásszervi betegségben.
A kezeletlen esetekben a krónikus fájdalom jelenti a fő panaszt, ennek háttere nem teljesen tisztázott. Az ízületek hajlékonysága a gyermekkorban gyorsan, a felnőttkorban lassan, de folyamatosan csökken. Feltételezhetnénk, hogy a hipermobilitás-szindrómában szenvedő betegek tünetei csökkenek, s talán meg is szűnnek az idő előrehaladtával, de ennek éppen az krónikus kötőszöveti betegségek tapasztaljuk.
A serdülőkorban kezdődő tünetek a felnőttkorban is megmaradnak, sőt még intenzívebbé válnak. A betegség kezelése nem könnyű. A fájdalomcsillapítók, nem szteroid gyulladásgátlók gyakran hatástalanok.
A fizioterápia — módszertől függően — enyhítheti, de akár súlyosbíthatja is a tüneteket. Az ízületet stabilizáló izometriás gyakorlatok rövid távon csökkentik a hipermobilitást és megszüntetheti a fájdalmat.
Hosszú távon az ízületeket körülölelő izomzatot kell erősíteni, "kontraktúrákat gyártani". Az ízületek proprioceptív érzékelését, illetve reflexmechanizmusait neuromuszkuláris facilitációval lehet segíteni.
A szindróma krónikus fájdalommal való fennállása esetén nagy a szekunder pszichiátriai betegségek előfordulási gyakorisága. Fájdalomcsillapítással, kognitív viselkedésterápiával védhetjük meg a beteget attól. Bízunk benne, hogy a krónikus kötőszöveti betegségek egyre ritkábban hallhatunk majd arról, hogy az orvosukat hajlékony, hipermobil ízületeikkel felkeresőket — panaszokkal vagy anélkül — cirkuszi mutatványokra képes páciensként, netán hipochonderként könyvelik el.
